Sok-sok habzsolással eltakarították az epe-i zsidó családok botlatóköveit, és újra láthatóbbá tették az "Egy ember - egy kő - egy sors" mottót. A tanulók kis csoportokban a Merschstraße, az Oststraße és a Wilhelmstraße utcákba utaztak.
A tanulók nemcsak a kövekre vigyáztak, hanem a zsidó nők, férfiak és gyermekek deportálása és meggyilkolása által okozott szenvedések emlékét is életben tartották. A Gunter Demnig művész által készített botlatókövek így az "élő történelem" részévé váltak tanulóink számára, mivel az iskolai mindennapok szerves részévé váltak. A botlatókövek történelmünk szörnyű eseményei felett botladoznak, és a szenvedés és a megbecsülés szimbólumává váltak.