A tanulók kis csoportokban, nagy örömmel és nagy természetességgel utaztak a Merschstraße, az Oststraße és a Wilhelmstraße felé. A zsidó családok botlatóköveit szivaccsal és kefével tisztították és súrolták. A tanulók nemcsak a köveket tisztították meg, hanem a zsidó nők, férfiak és gyermekek deportálása és meggyilkolása okozta szenvedések emlékét is életben tartották. A Gunter Demnig művész által készített botlatókövek így váltak tanulóink számára az "élő történelem" részévé, mivel az iskolai mindennapok szerves részévé váltak. A botlatókövek történelmünk szörnyű eseményei felett botladoznak, és a szenvedés és a megbecsülés szimbólumává váltak.
